Őket csodálta mindenki, most a BL-indulás is veszélyben – mi történt az AC Milannal?

A Milannál kialakult zűrzavart pont sikerült rendbe tenni, mielőtt Stefano Pioli elkezdte volna a munkát a szép múltú, de nehéz jelenű csapatnál. Az olasz edző remek munkát végzett, 2020-ban parádés eredménysort hozott össze és minden előzetes várakozást felülmúlva a Milan veretlenül állt a Serie A élén. Április végére azonban az ötödik helyre csúszott vissza. Az okokat kerestük.

Januárban az AC Milan úgy mehetett neki a Juventus elleni rangadónak, hogy 11 győzelemmel és négy döntetlennel veretlenül állt az olasz bajnoki tabella élén, az egész mezőnyből pedig mindössze az Internek volt jobb a gólkülönbsége.

Az előző idény végét is beleszámolva összesen 27 egymást követő bajnokin nem talált legyőzőre a csapat a Serie A-ban, azaz tökéletes döntésnek tűnt, hogy nem borított mindent a klubvezetés, és meghagyta Stefano Piolit a vezetőedzői poszton.

Azon a január eleji, szerdai bajnokin azonban a juvés Federico Chiesa duplája és Weston McKennie találata véget vetett a milánói sorozatnak.

Egy vereség még nem a világ vége, még akkor sem, ha a fordulót követően már csak egy pont volt a Milan előnye az Inter előtt. Csakhogy eltelt azóta lassan négy hónap, már csak pár kör van hátra a bajnoki szezonból, és nemhogy a scudetto vált elérhetetlenné (2011-ben volt legutóbb bajnok a Milan), de jelenleg még csak Bajnokok Ligája-indulást érő helyen sem állnak Zlatan Ibrahimovicék, pedig a Serie A négy automatikus csoportkörös helyet biztosít.

Ha csak a közelmúltját nézzük a milánói óriásnak, akkor is láthatjuk, hogy volt már nehezebb helyzetben is. A sikertelen bajnoki szereplés miatt BL-pénzek nélkül maradt együttesnek súlyos anyagi gondjai akadtak a 2015 utáni időszakban, szabályos eszközökkel az új, kínai befektető sem tudta helyreállítani a gazdálkodást. A tőkeinjekciók sem jelentettek megoldást, ráadásul az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 2018-ban egy évre kizárta a Milant a nemzetközi porondról a Pénzügyi Fair Play szabályainak megsértése miatt. Innen kellett valahogy talpra állítani a nagy múltú klubot.

Rengeteg pénzt veszítettünk a játékosok fizetése miatt, emellett nagyon sok kiadást jelentettek az igazolások is, akik aztán ezt nem kompenzálták a pályán mutatott teljesítményükkel. Sokkal hatékonyabban kell beosztanunk a pénzünket

– mondta szeptemberben erről az időszakról Ivan Gazidis ügyvezető a The Athleticnek.

A Milan egy olyan bizottságot hozott létre a vezetőségében, amelynek képesnek kellett lennie új alapokra helyezni a működést. Ebbe bekerült az adatelemzéssel foglalkozó Geoffrey Moncada mellett Paolo Maldini klublegenda és igazgató, Ricky Massara sportigazgató, Zvonimir Boban szakmai igazgató, sőt még a klubot jelenleg tulajdonló cégtől, az Elliott Managementtől is egy képviselő. Ez a bizottság hozza meg a legfontosabb kérdésekben a döntést, így az új labdarúgók kiválasztásánál körültekintőbben tudott eljárni a klub.

Már nem csak arra mentek rá, hogy éppen ki milyen formában van, mindent kielemeztek, a rendelkezésre álló adatok mellett a személyiséget, a fejlődésének intenzitását, sőt az ifik esetében a szülői hátteret is.

„Nem kellenek olyan játékosmegfigyelők, akik elmennek egy meccsre, megírják a beszámolót és végeztek is. Ezt ma már az irodámból meg tudom csinálni. Olyan scoutokra van szükség, akik elmennek az edzésre, beszélnek a szülőkkel, az akadémiák igazgatóival. A személyes kapcsolat kialakítása hatalmas különbséget jelent” – árulta el Moncada a kiválasztásról.

Erről egyébként mi is láthattunk példát, amikor az AC Milanhoz szerződött Kerkez Milos, a Győri ETO 17 éves szerb-magyar hátvédje. A fiatal vajdasági focistához különgépet küldött a klub, Maldini maga intézte a kapcsolatfelvételt, ő fogadta Kerkezt.

Ebbe az átalakult rendszerbe érkezett meg 2019-ben a vezetőedző, Pioli, kész elképzelések és rendezett viszonyok közé. A munka elkezdődött, januárra tíz mérkőzésen túl volt már új edzőjével a csapat, ezalatt három-három győzelem és döntetlen mellett négy vereség jött össze. A télen azonban ismét nyílt az átigazolási piac, és Pioli szerint ez kulcsfontosságú volt, mert rutinos labdarúgók érkeztek az akkori Serie A egyik legfiatalabb keretébe.

Alexis Saelemaekers mellett Ibra és Simon Kjaer is januárban csatlakozott hozzánk. Utóbbi két játékos igazi vezéregyéniség, erős személyiségek, akiknek a pályán kívül és belül is nagy a tekintélye. Ez sokat segített abban, hogy a csapat önbizalommal telve, határozottan játsszon. A tehetség addig sem hiányzott, de így elő is tudtuk hozni a futballistákból a megfelelő pillanatban

– mondta a Milan edzője az átigazolásról.

A csapat eredménysora látványosan feljavult, 2020-ban úgy fejezte be a szezont az együttes, hogy csak a Genoa és az Inter győzte le egy-egy alkalommal és az Olasz Kupa elődöntőjében a Juventus csak idegenben lőtt több gólja miatt jutott tovább.

Sportszakmai problémákra így aligha lehetett panasz, helyette más gondok adódtak. Először Boban és Gazidis rúgta össze a port, miután az ügyvezető Ralf Rangnickkal tárgyalt arról, hogy 2020 nyarán átvegye Piolitól a kispadot, de erről nem szólt a bizottságnak. Végül mégis Bobant rúgták ki, sőt úgy tűnt, emiatt Maldini is repülhet.

Ralf Rangnick végül nem lett a Milan edzője, Pioli maradt, és március 8. után egyetlen bajnokin sem kapott ki vele a csapat 2020-ban.

Mit játszik Piolival a Milan?

Miután 2020 januárjában megérkezett némi rutin is a csapatba, Pioli kiadta a feladatot az asszistenseknek: figyeljék a Bayern München játékát. Az Athleticnek elmondta, mivel a németek játszották a legjobb focit, tőlük lehetett a legtöbbet tanulni. Ezzel a megállapítással nem is nagyon lehet vitatkozni, a Bayern triplázni tudott az előző idényben, vagyis a Német Kupát, a Bundesligát és a Bajnokok Ligáját egyaránt megnyerte.

Pioli szerint az agresszív letámadás és a magas intenzitás jellemzi manapság a csapatokat, ami átütő támadójátékot, látványos mérkőzéseket eredményez. Ez vált az AC Milan céljává is. Az intenzitásra nem lehetett panasz, mivel az idei szezonban az öt topligát tekintve a Milannak van a legfiatalabb csapata a 24,5 éves átlagéletkorával, ezért aztán a tempót bírnia kell a brigádnak.

A Bayern-féle 4-2-3-1 már 2020 februárjában meghonosodott a Milanban, ez lett Pioli csapatának alapfelállása is. Kjaer a védelem első számú embere, a párja általában a Chelsea-től kölcsönkapott Fikayo Tomori, aki azzal előzte meg a rangsorban a csapatkapitány Alessio Romagnolit, hogy sokszor megbízhatóbb teljesítményt nyújtott.

A Milan erejét azonban a két szélsőhátvéd jelenti, akik előszeretettel lépnek föl, hogy a támadásokat segítsék, statisztikájuk pedig egészen imponáló. A balhátvéd Theo Hernández az FBref adatai szerint az olasz bajnokságban 65-ször cselezett le egy az egyben valakit, ezzel a liga hatodik legjobbja olyan játékosokat megelőzve, mint Cristiano Ronaldo, Ilicic, vagy Ribéry.

Antonietta Baldassarre/Insidefoto/LightRocket via Getty Images Sokak szerint Hernández a világ legjobb balhátvédje lehet.

A jobb oldalon Davide Calabriát preferálta Pioli, aki a bajnokság legtöbb szerelését mutatta be (83) és a legtöbb lövést blokkoló védőjátékosok között is top tízben van. A Manchester Unitedtől kölcsönkapott Diogo Dalot Hernández és Calabria helyén is szóhoz jutott, és nem vallott szégyent, amit jól jelez, hogy a párharcok 58,6 százalékát megnyeri.

Mellettük nagyon fontos láncszem a két védekező középpályás, Franck Kessié és Ismael Bennacer. Előbbi még komolyabb védőmunkát hozott össze a korábban említett játékosoknál, 61,8 százalékban leszerelte az őt kicselezni igyekvő focistákat és még Calabriánál is több blokk áll a neve mellett. Bennacer statisztikái ennél jóval gyengébbek, mivel sérülés miatt sok meccsről lemaradt. Kettejükre, illetve hasonló képességű szűrőkre óriási szükség is van, mert amíg Hernándezék elöl kalandoznak, addig a középpályásoknak kell biztosítaniuk a hátul.

Zlatan Ibrahimovic ugyan sokat kihagyott sérülés miatt, de így is fontos része a gépezetnek. A svéd csatár 39 éves kora ellenére 17 bajnokin 15 gólig jutott, de ami még érdekesebb, hogy kereken 15 az xG-je is.

Gyakorlatilag pont annyi gólt rúg, ami elvárható tőle, és nincs még egy ilyen csatár a bajnokságban.

A veterán támadó mellett Hakan Calhanoglu is kimagaslót nyújtott irányítóként, nyolc gólpasszára éppen 8 várható assziszt jut, emellett a ligában messze ő adta a legtöbb kulcspasszt (91) és szintén nem volt nála jobb játékos a Serie A-ban a lövőhelyzetek megteremtésében (154).

Andrea Staccioli/Insidefoto/LightRocket via Getty Images Nincs Ibrahimovicnál hatékonyabb csatár a Serie A-ban

A játék támadásban főleg a szélekre koncentrálódik. A középpályán és a védelem szélén játszó futballisták az üres területeket keresik, miközben Ibrahimovic leköti a védők figyelmét, Calhanoglu pedig osztogat. Ha a Milan nem tud elég magas intenzitással letámadni, még mindig megteheti, hogy Ibrahimovic kimagasló fejjátékára és labdakezelésére alapozva előre ívelésekkel próbálkozik, a svéd támadó pedig vagy megtartja a labdát, vagy a felfutó társait hozza játékba.

A Milan ezzel a csapattal 59,9 xG-t hozott össze, amelyből hatvan gólt lőtt, vagyis elmondható, hogy annyiszor talált az ellenfelek kapujába, amennyiszer helyzetei minősége erre lehetőséget adott. A 2019-ben átvett csapat 48,1 körüli xG-re volt jó, így ezen a téren nagyot lépett előre Piolival az együttes.

A Milan esett vissza, vagy az ellenfelek erősödtek föl?

A fentiekben érintőlegesen kiderült már, hogy néhány kulcsjátékosra egész évben nem számíthatott Pioli. Ibrahimovic góltermelését és taktikában betöltött szerepét is nehéz pótolni, a télen érkező Mario Mandzukicnak egyáltalán nem sikerült, ráadásul a horvát csatár is áprilisban tért vissza sérüléséből. Bennacer is kidőlt tavasszal, őt Soualiho Meite és Sandro Tonali sem tudta igazán pótolni, és ez egyből választ ad a Milan gyenge pontjára.

Nicolò Campo/LightRocket via Getty Images Csak két csapatnak akadt több sérültje a Milannál.

Az Európa Ligában is érdekelt, ráadásul ott a selejtezőből induló AC Milan kerete nem bírta el a koronavírus-járvány miatt jóval sűrűbb versenynaptár okozta extra terhelést. A sérülés miatt elveszített futballistákat nem sikerült pótolni, a felépülő játékosoknak pedig nincs idejük érdemben regenerálódni.

Az ilyen eseteket vizsgáló NoiseFeed adatai szerint 45 sérülés hátráltatta a csapatot, ennél többet csak a Verona (46) és a Parma (60) szenvedett el az olasz mezőnyből. Egy olyan fiatal, tapasztalatlan keret, mint a Milané, ezt nehezen dolgozza fel, és rövid távon tudja ugyan kompenzálni, de apránként veszít az erejéből és önbizalmából.

Különösen igaz ez, olyan játékosokra, mint

  • a Pioli által is kiemelt Kjaerra, aki a 2021-es évben kihagyott két meccsével még a mázlisták közé tartozott,
  • a házi gólkirály Ibrahimovicra, aki novemberben úgy megsérült, hogy csak januárban tért vissza, és most izomsérülés miatt kihagyta a Sassuolo és a Lazio elleni meccseket, el is vesztette a Milan mindkettőt,
  • vagy éppen a kulcspasszokat osztogató Calhanoglura, aki januárban és márciusban is három-három meccset hagyott ki.

Ha megnézzük az Understat adatait, szépen ki is rajzolódik a krízis. Januárig a Milannak mindössze két olyan mérkőzése volt, amelyen nem hozott össze legalább 1,5 xG-t. Azóta viszont 19 bajnokit lejátszott a csapat, és 11-szer el sem érte a másfél xG-t, vagyis kevesebb és gyengébb minőségű helyzetet dolgozott ki 2021-ben, mint 2020-ban.

Ugyanezeket az adatokat megvizsgálva, a szezon első felében négyszer engedett Pioli csapata 1 xG-t aktuális ellenfelének, és négyszer jutottak el ellene másfélig. Ez a szám viszont jelentősen nőtt 2021-ben, mivel hat ellenfél is 2 xG fölé jutott, és csak négyszer sikerült 1 alatt tartani őket.

Összességében tehát, miközben a Milan támadásban gyengült, védekezésben is romlott a teljesítménye, így aztán törvényszerű, hogy az eredmények is rosszabbak lettek.

Eközben az utcahosszal vezető Internazionale mögött öldöklő a küzdelem a Bajnokok Ligáját érő maradék három helyért, így aztán továbbra is nagy nyomás nehezedik a csapatra. A Milan számára viszont ez a reális cél és a következő lépcsőfok, újra a BL-be jutni, ahol 2014 tavaszán játszotta a legutóbbi meccsét, amikor kettős vereséggel esett ki az Atlético elleni nyolcaddöntőben.

Maldiniék egyértelműen ezt jelölték ki Piolinak feladatként, ennek teljesítésére pedig minden esély megvan, ráadásul a Juventusszal és az Atalantával is találkozik még a csapat a közvetlen riválisok közül, de érthető, hogy az elmúlt hetek eredményei alapján már nem feltétlenül optimisták a csapat drukkerei.

Az elkövetkezendő öt forduló arra ad választ, hogy a nemrég még a Juventus és az Inter társaságában a Szuperligával kacérkodó Milan elkezdhet-e ismét közeledni az utóbbi években tőle nagyon eltávolodó európai elithez, vagy marad az 5. hely, és ezzel együtt a középszer és az Európa Liga.