A decemberi Mersinben zajló Európa-bajnokság férfi csapatában elért bronzérem után a Magyar Torna Szövetség csodát emlegetett. Ehhez képest négy hónappal később, a bázeli Európa-bajnokságon olyan messze voltam az olimpiai kvótától, mint a svájci Tokió városa, így 1924 óta először egyetlen magyar férfi tornász sem jutott el a játékokra. A szebb jövő érdekében elemzésünk nem olyan szép helyzeteket tár fel.
A magyar férfi torna-válogatott bronzérmet nyert a decemberi Mersinben megrendezett Európa-bajnokságon, amely csapat soha nem állt dobogón kontinensmérkőzésen: történelmi sikereket ért el. Bátori Szabolcs, Kiss Balázs, Mészáros Krisztofer, Tomcsányi Benedek és Vecsernyés Dávid. A nagyszerű teljesítményt azonban beárnyékolta az a tény, hogy a két évvel korábbi Európa-bajnoksághoz képest, ahol a teljes korszerű ipar emelkedett a dobogóra, az első tíz nemzet közül kilenc nem utazott a török tengerparti városba a meggyőződés miatt, így a résztvevők száma és a terep minősége meg sem közelítette a 2018-at.
Mersinben a csapat mellett érmet is kiosztottak az egyéni összetett és az egyéni döntőben, ahol
- két ötös és két hatos hellyel – Vecsernyés Dávid (5. ló bölcső, 5. szakasz) és Mészáros Krisztofer (6. mező, 6. ló) – folytatódott a sikersorozat.
- Azt is meg kell jegyezni, hogy akkor még a juniorok között versenyzett Balázs Krisztián a nyújtásban is Európa-bajnok lett.
A csonka terep ellenére a Magyar Torna Szövetség “csodaként” otthoni férfi bronzérmet adott el. Valójában szép sikerről beszélhetünk, de nem csoda, mert a fogak nélküli területen csak a magyarok hozták a papír formáját.
A valósággal Baselben szembesültek
Mersin ellen már megkezdődött a vasárnap lezárult és lezárult bázeli Európa-bajnokság, mivel ez a kontinensviadal a két hátralévő olimpiai kvótáról döntött. A magyar vezetés azonban optimista nyilatkozatot tett, bár sokkal fenntartottabban. Kovács István A szövetségi kapitány reménykedett a matsz.hu-ban, de Covidra hivatkozva nem tett jóslatot az olimpiai kvalifikáció megszerzésével kapcsolatban. Ugyanakkor elvárásként említette, hogy Balázs Krisztián, Bátori Szabolcs, Dobrovitz Ádám, Kállai Zoltán, Mészáros Krisztofer, Vecsernyés Dávid a férfi felnőtt csapatból Vecsernyés (hordágy) és Kállai (lóháton) döntőbe jutásért egyenként, és örülne, ha „a hat induló közül kettő – Mészáros Krisztofer, Balázs Krisztián, Bátori Szabolcs komplexum ”.
De nemcsak az olimpiai kvóta, de még a kapitány minimális elvárásai sem teljesültek.
- A rutint képviselő Vecsernyés és Kállai nem jutott be a döntőbe (előbbi gyakorlata bejuthatott volna a döntőbe, de a bírók meglehetősen mérgesen szerezték, így csak a 9. helyen zárták).
- Az alapversenyből Mészáros (32-es végzettség), Balázs (29), Bátori (64) hármasból senki sem jutott el az egyéni összetett döntőbe.
Az egyetlen örömteli esemény az, hogy bár az első éves felnőtt, Balázs Krisztián az összesítésben csak a 29. helyet szerezte meg – 77,998 összpontszámmal, mint legjobb magyar -, és ez nem volt elég a döntőhöz, de versenybe szállhatott a döntőben első számú tartalékként, ahol 76 965 ponttal a 20. helyen végzett. Sőt, az ifjúsági Európa-bajnok tornásza rangos helyen, egy kedvenc szakaszon jutott be a szezon döntőjébe, ahol, ha vasárnap nem esik le, akár érem esélye is lehetne. Így a 8. helyen végzett.
Hiába, az állam milliárdokban regisztrál, minden téren rést teremtenek
Az európai és a magyar elit vitathatatlan különbségét jelzi, hogy kétségtelen, hogy a tehetséges 20 és 21 éves Balázs és Mészáros több mint hat ponttal megúszta a kvótához szükséges szintet.
A magyar férfi torna problémájának mélységét nemrégiben elveszítette az ifjúsági Európa-bajnokság egykori bronzérmese, aki 20 évesen hagyta el a sportot. Boncsér Krisztián meglehetősen műanyag. A vele készített interjúban a fiatalember, aki jelenleg a Cirque du Soleil művészeként dolgozik, azt mondta:
2017-ben pontosan tíz, 23 év feletti ember, nyolc ember született a Csillagprogram keretében 1994 és 1997 között, és velem együtt az egyesület 12 országos ifjúsági válogatottat regisztrált. Azóta 17-en álltak meg, nem a legfiatalabbak.
A szám azóta csak nőtt. Az ikon a 2012-es olimpiai lovas bajnokság szerzője Berki Krisztián 35 évesen, egy 2017-ben újra felbukkanó és azóta ismételt vállsérülés után, idén februárban feladta a tornát.
Eddig itt tartunk, hogy nincs rutinos tornászunk Vecsernyésen kívül, aki szintén 31. éve van, és Kálla, aki tavaly decemberben 37 éves, csak egy, aki csak “megúszta a tojáshéjat alulról, Vagy hagyta a fiatalok és a juniorok korát.
Nyolc év telt el az olimpiai bajnok Berki címe óta – és a biztonsági hálójában
- bár a magyar állam összesen 5,8 milliárd forintot fizetett a MATSZ-nak (ez kifejezett szakmai támogatás, amely nem tartalmaz további nyolc forintos beruházási előirányzatot az infrastruktúra-fejlesztésben és a versenyben),
- de a sport ikon, Magyar Zoltán Az a testület azonban, amelyet tíz éve irányít az Európai Parlament, ma már nem képes bemutatni egyetlen felnőtt férfi tornászt, aki versenyezni tudna a hosszú távú európai elittel.
- A kiemelt sportfejlesztési program tizedik éve, amely elsöprő feltételeket hoz az előző évre, nincs olyan férfi tornász, aki betölthetné a hiányt Vecsernyés és Kállai, valamint a 20-21 évesek között.
- A MATSZ-nak nemcsak hatszor sikerült tornászot kiképeznie – hogy egyéni összetettben legyen esélye az olimpiára -, de felszerelés-szakembert sem sikerült kiképeznie.
Miben reménykedhetnek a férfitorna rajongói?
Magyar Zoltán elnök az egyesület honlapján közzétette: “tornászaink képzése nem tükrözi pontosan a kapott eredményeket”.
Összességében nem volt szerencsém, mert sok kényeztetés következett be a balszerencséből. Kállai Zoltán és Vecsernyés Dávid mellett fiatal versenyzőkkel versenyeztem, akikről úgy tűnt, hogy hiányzik a nemzetközi rutin. A hiba a versenyképtelen gyakorlatokban és a nyomáskezelésben rejlik, nem az előkészítésben, de még mindig szomorú vagyok a sok kár miatt
– Az elnök elismerte a tízéves szövetségi stratégia kényszerű fiatalítását vagy csődjét. Hozzátette: “ha jól végezzük a gyakorlatokat, akkor a legjobbak között van a helyünk, a dobogón”, és “még két olimpiai ciklus is van bennük, segítenünk kell, támogatnunk kell őket”.
Ez utóbbiban minden bizonnyal igaza van, hozzátéve: versenyző hiányában nincs más választása.
Mészáros, Tomcsányi, Kis, Bátori és Balázs személyében csupán fél tucat zöldfülű, de tehetségesnek gondolt fiatal van. Más kérdés, Boncsér 2016-ig úgy gondolta, hogy ez lesz a jövő. A mai 20-21 éves tornászoknak még sokat kell fejlődniük. Az elkövetkező három évben sok munkára, türelemre, kitartásra és nemzetközi versenyre lesz szükségük ahhoz, hogy rutint szerezzenek, megismerkedjenek és megegyezzenek a nemzetközi bírókkal. Ha az egyesületnek a korábban előnyben részesített versenyzőkkel szemben sikerül megtartani őket a sportban, akkor lehetséges, hogy a magyar férfi tornászok közül 1-2 a 2024-es olimpiai játékok előtt úgy láthatja a versenyek győzelmi esélyét, mintha Párizs álom lehetne valóra válik.
Ennek hiányában azonban legfeljebb olyan “csodák” maradnak meg, mint Mersin.
