“A stadion nem a klub sikere” – nem a kiesés fáj a legjobban a diósgyőri szurkolóknak

Vasárnap a Budapest Honvéd szerencsétlenül, 1-0-ra nyert Budafokon, és egyúttal eldőlt, hogy a házigazdák mellett a DVTK lesz a másik vesztese a 2020-2021-es NB I-es labdarúgóklubnak, amelynek nem csak egy van az ország legnagyobb szurkolótáborai közül, de az egyik legfényesebb vitrin is, 2018-ban adták át a csodálatos stadiont, amely elnyomta a Vidi arénát is, és 2,3 milliárd forintos állapotot kapott. adj egy hete.

Hogy mi okozta ezt a rajongók lelkében, jól példázza a miskolcadhatott.blog.hu oldalon közzétett kétségbeesett cikk. A szerző a következőképpen szólítja meg a klubtulajdonost, a klubvezetést:

A milliárdjaid sem érdekelnek. Egy dolog érdekel: adj vissza a csapatnak! Mert bármit is mond sportigazgatója, elnökei és távoli marketingesei: ez a csapat az enyém. Mivel hozzám tartoznak attól a pillanattól kezdve, amikor a Bükk ölelésében születtem, abban a kis lakásban, nem messze a stadiontól, amelynek ablakain keresztül a kezdetektől beszivárgott Diósgyőr rajongói seregének gonosz sikolya.

Add vissza a csapatot Bár a kiesés fájdalmas, elsősorban nem a rajongók számára jelent problémát. Azt akarom látni, hogy a vezetés tiszteletben tartja a hagyományokat, és továbbra is csapatként érzem magam, és nem tudtak azonosulni a januárban vásárolt rengeteg külföldi légióssal.

Kiömlött múlt

Regionális központként és megyeszékhelyként Miskolc nagyszerű lehetőségeket kínál a futballra. Széles, szinte versenyképes, nem kimerítő bázisa lehetővé tenné, hogy egy gyermek, aki a BAZ megyei 358 város egyikében, 358 település egyikében született és aki egymás után kétszer egyenes labdát üssön a labdába, előbb-utóbb elérje a DVTK-t. Évtizedekig azonban a megyei és városi vezetés a futballt csak a vasmunkások stresszoldó szelepének tekintette. A klub először 1940-ben szerzett első osztályú tagságot, majd a szocializmus évtizedeiben folyamatosan ingázott. A DVTK az 1974 és 1984 közötti tíz évben érte el csúcspontját, soha nem kerülte el az élmezőnyt – ezt 2011 és 21 között megismételték -, sőt bajnoki bronzot (1979) és két trófeát (1977, 1980) is elnyert. Veréb György, Salamon József, Tatár György a nevével fémjelzett arany nemzedék.

A rendszerváltás óta eltelt húsz évben azonban a helyzet tovább romlott. A magyar futball legsötétebb korszakában a szerencsés vadászok éltek tovább, akik tulajdonosként szintén csak rövid távon gondolkodtak. Nem volt ez a helyzet Diósgyőrben sem, ahol a csapat az 1990 és 2010 közötti húsz év alatt háromszor esett ki az első osztályból a teljes koncepcióhiány és az alulfinanszírozás miatt (1993, 2000, 2010). 2000 nyarán a futballklub lényegében bezárt, a szurkolók kezdeményezésére a hetedik osztályban folytatta tevékenységét, majd huszárvágással beolvadt a Borsod Volán SE-be, de a szezont az NB II-ben folytatta. 2004-ben, amikor az engedélyezési problémák miatt visszatért az első osztályba, két „Diósgyőr” egyszerre edzett a pályán, végül Détári Lajos által vezetett csapat ellen Kiprich József-kedvesen a lábán maradt.

Évekig tartó kavarodás után Leisztinger Tamás 2010 szeptemberében többségi részesedést szerzett az immár II klubban. A baloldali üzletember megjelenése egybeesett a második Fidesz-kormány megalakulásával, amely a sportot, ideértve a futballt is, stratégiai szektornak tekintette, és azóta is így van, így megnyíltak az állami források a sport finanszírozására. A milliárdos szerepe után a helyzet normalizálódott, Diósgyőr azonnal visszatért az élvonalba.

Az azóta eltelt tíz NB-szezon, ha nem is egy újabb aranykor, mindenképpen kiszámíthatóságot hozott. Tudjuk, hogy Leisztinger évente mintegy egymillió eurót adományozott a futballnak saját vagyonából. 2011 és 2016 között ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy 2013 nyarán elérje Diósgyőrt. Kovács Zoltán sportigazgató például Elek Ákos, Rudolf Gergely, Kádár Tamás csapat szintű játékosok és szerződjenek velük Tomislav Slivich az edző 2014 nyarán az ötödik helyen áll a bajnokságban, és ismét bejut a kupadöntőbe (18 év után a DVTK ismét megnyerte az Európa Kupát).

Czeglédi Zsolt / MTI Tomislav Slivich

Az ambiciózusabb álmokat és egy sikeresebb klubot elképzelő, egyre növekvő pénzügyi forrást remélő Kovács azonban nem kapta meg az utóbbit, egy év után távozott. A klub költségvetése azóta sem nőtt, vagy annyira, mint a versenytársaié, így a bajnokság utolsó négy idényében a DVTK egyáltalán nem harcolt, idén januárban pedig a Leisztinger is kijött. Az új többségi tulajdonos, Szijj László Bár belépése után bő negyed évvel vásárolt egy NB I-es klubot, csapatát a másodosztályban finanszírozhatja, ahol sokkal kevesebb az MLSZ forrása.

A stadion nem a Diósgyőr sikere

“Itt volt egy magyar edző, egy spanyol vonal, Bódog Tamással Gegenpressing német. Ez a rohanás az elmúlt négy év szenvedéseihez, a tűz folyamatos oltásához vezetett. A jelenlegi boszniai szerb-horvát-légió itteni magatartása csak azt jelzi, hogy az új tulajdonos ellenére a rövidlátó gondolkodás maradt az élen.

Sőt, a dél-balkáni zsoldos hadsereg számára még a ZTE és Újpest elleni ki-ki meccs is láthatóan csak egy volt a sok közül. A szurkolók egybehangzó véleménye: nem éreztem úgy, hogy ez élet és halál kérdése lenne számukra

– tolmácsolta a stand véleményét a 24.hu felkérésére. Emődi Zoltán, az amigeleken.hu rajongói oldalának főszerkesztője.

“A klub válasza a lefokozásra az volt, hogy tíz évig voltam első osztályú, ez idő alatt edzőközpontot és stadiont építettek, és ez nagy sikert aratott. Ez de facto igaz, de például az utóbbi rajongói egyáltalán nem tekinthetik sikernek a klubot. A stadion és az edzőközpont teljes egészében az állami gondozás és sport koncepciójának köszönhető, nem pedig a DVTK vezetésének. A klub és vezetésének sikerének a sportpályákon elért győzelmekben kell megvalósulnia. Ehhez képest az elmúlt négy évben a penge szélén táncoltunk, nemcsak a fociban. Most feladtuk, amire hetekre számíthattunk, fel lehetett volna készülni. Hétfő délig azonban nem olvasható magyarázat, érvelés vagy elképzelés a klub honlapján (hétfő este jelent meg az elhagyásról szóló közlemény – a szerk.), A 2,3 milliárd sportfejlesztés és 3,8 millió oltás pozitív propagandája ”- folytatta Emődi.

Hozzátette, hogy a klub 49% -ban a város tulajdonában van, ami azt jelenti, hogy ő, mint minden Miskolcon élő szurkoló, jól érzi magát, hogy birtokolja.

Az őszinte kommunikáció mindig tovább visz, mint a köd. Végül is a sportban. Itt, a politikával ellentétben, nem túlzás, a féligazságok és a részsikerek növelése nem működik. A mérkőzés végén a végeredmény fekete-fehérben virágzik. Ha négy fordulóval ezelőtt felkel, és azt mondja, hogy ha feladjuk, akkor az lesz, ha bent maradunk, felelősségteljes koncepciót látunk. Erre azonban nem került sor, mert mint évtizedek óta, most valószínűleg nincs ötlet. Ez fáj a legjobban, és ezért látom a sivár jövőt

– mondta kétségbeesetten a főszurkoló, aki általában kívánatosnak tartaná a helyi futballisták visszacsábítását és az ifjúsági munka fejlesztését, “mert legalább tudom, mit jelent a Diósgyőrért folytatott harc”.

Czeglédi Zsolt / MTI Zoran Zekic

A borsodi futball jövője, azonnali visszatérése már csak azért is kétséges, mert a januári igazolt légiók feladják – ezt mutatja a csakfoci.hu Zoran Zekic az edző is hazamegy velük. Az újság úgy tudja, hogy ezen a héten új magyar edző jöhet, akinek a semmiből kell felépítenie egy csapatot. A helyzet némileg hasonló a 2010 nyarához, amikor a DVTK-nak csak 14 játékossal sikerült maradnia a kiesés után és a 89. percben az augusztus 15-i, REAC elleni első NB II-es mérkőzésen. Giák Tamás a cserekapus középpályásként lépett pályára.

Ha az új tulajdonos politikai kapcsolati rendszerének és az Ergo kimeríthetetlen anyagi forrásainak köszönhetően lehet, hogy Diósgyőrnek nem kell ilyen nehézségekkel megküzdenie, de mindenesetre a keret nem túl gyakori a magyar labdarúgók körében, akiknek néha még sok légióban is játszik. Hegedűs János, Molnár Gábor, vagy csak David márkája a második osztályban nehéz lesz megtartani.

Amint az elmúlt évtized kimutatta, lehet, hogy itt csúszós pálya és vastag pénztárca van, de sem a Fradi, sem a Vasas nem tért vissza azonnal.