A győzelem ára: addig verték, amíg az orra elvérzett

Új könyv jelent meg Románia legendás tornászáról, ötször olimpiai, kétszer világ- és kilencszer Európa-bajnok Nadia Comăneciről. A szenvedésről, verésről és megaláztatásról szóló mű a csillogás és a siker mögött.

A Stejarel Olaru történész írta Nadia és a Biztonság (Nadia and the Security) a hónap elején jelent meg, a román titkosrendőrség által titkosított fájlok több ezer oldalas feldolgozása alapján. Jelentések főleg a visszaélések bejelentésein és lehallgatott telefonhívásokon alapuló, Comăneci és edzője által elkövetett bántalmazási viszonyokat részletezik, Károlyi Béla jellemezte a kapcsolatát.

Az első 10 pontos tornagyakorlatot bemutató montreali olimpián a román a hetvenes években Corina fedőnevet kapta, és követte Secu minden mozdulatát. A jelentési rendszer olyan fejlett volt, hogy Olaru szerint az edzők, az orvosok, a helyi tornagyakorlatok tisztviselői, sőt a csapat koreográfusa és zongoristája is beszámolt erről.

Kiderült, hogy Károlyi Béla nem szelektív az eszközök tekintetében, és “terror és brutalitás eszközeivel” kereste meg Comanecet, de más vádakat is felvetettek.

A lányokat addig verték, amíg vérük nem folyt ki az orrukból, majd kimerülésig tartó fizikai gyakorlatokkal büntették őket.

Informátort írt 1974-ben.

Meggyötört, megfélemlített

A jelentések szerint Károlyi tornászait kövér teheneknek és disznóknak nevezte el, miközben a nemzetközi versenyeken elnyert pénzjutalmak egy részét is elnyerte. Az edző válaszolt kritikusainak, hogy természeténél fogva soha nem lehet elégedett.

“Tornászaim a legjobban képzettek a világon. És ő nyer. Csak ez számít “- mondta.

Károlyi 1981-ben feleségével, Mártással az Egyesült Államokba költözött, és míg a pár által irányított amerikai bajnokok később panaszkodtak a módszerek miatt (ezeket Charles folyamatosan cáfolta), Comaneci ebben a tekintetben mindig diszkrét maradt.

Bár nem kommentálta az utolsó könyvet, megerősítette az AFP-nek, hogy kapcsolatban áll Olaruval, és válaszol néhány kérdésére.

A könyvben megjelent egy 1977-es interjú, amely soha nem jelenhetett volna meg, ugyanakkor bekerült a Securitate aktájába. Ezzel kapcsolatban a tornász megerősítette a sértéseket és a pofonokat. Azt mondta, három napig egyszer sem tudott semmit enni, és szidták, amiért 300 grammot hízott.

“Túl sok minden történt, már nem is tudom megnézni” – mondta edzőjéről Comaneci, akivel még a montreali olimpiai cím után sem akart együtt dolgozni. Az anyja panaszkodott az edzőterembe, és megkérte, hogy beszéljen közvetlenül Nicolae Ceausescuval. A találkozót a diktátorral egyeztették, de az utolsó pillanatban magyarázat nélkül lemondták.

“Ceausescu propagandacélokra használta a Comanecit, és a szocialista munka hősnőjének nevezte” – jegyezte meg Olaru.

Kínozták, megfélemlítették, megalázták, pedig ritkábban verték meg, mint kollégáit.

Politikai számítás

Miért nem avatkoztak bele a hatóságok Károlyi viselkedésébe? Olaru szerint politikai számításból. “Hogyan lehet dicsekedni egy magas színvonalú bajnoksággal, ha egyszerre indítanak vizsgálatot Károlyi ellen?” Feltette a költői kérdést.

Olaru szerint Nadia, miután 1984-ben visszavonult a turnéról, saját országában fogoly lett, kivéve néhány szocialista országot, amelyeknek szintén megtiltották a külföldi utazást. 1989-ben azonban sikerült elmenekülnie Magyarországra, és onnan először Ausztriába, majd az Egyesült Államokba ment, ahol menedékjogot kért.

Őszinte az öröm? – Nadia Comăneci és Károlyi Béla találkozója 2005-ben (Fotó: STAN HONDA / AFP)

Olaru azt írja, hogy döntése zavarba hozta a rendszert, amely szembesült azzal a ténnyel, hogy a külföldi sajtó a román rendszert most még a kiváltságosak számára is tűrhetetlennek írja le.

Az utolsó ismert Securitate-jelentés a Comaneciről 1989. december 20-án jelent meg, két nappal Ceausescu bukása előtt.

Nadia korántsem volt olyan kiváltságos, mint annak idején, a rendszer áldozata volt. De igazi lázadó és harcos volt, aki képes volt felemelkedni a megpróbáltatásokból

– mondta Olaru.