Nők Lázadása tüntetés 2012. szeptember 16. Válogatott beszédek

Tanos Áron (Magyar Szolidaritás Mozgalom) beszél:

Szervusztok!

Ma Székely Sanyi barátom beszélt volna, de a felesége beteg lett, és ő úgy döntött, hogy inkább vele és a
gyermekükkel marad, mert ez a helyes.
Én Tanos Áron, 25 éves, párkapcsolatban élő, gyermektelen férfi, kijelentem: nem verem a barátnőmet. Pedig valószínűleg kéne, hiszen, a Fidesz-KDNP vonatkozó kutatásaiból az derül ki, hogy minél több gyerek van a családban, annál ritkább a családon belüli erőszak.
Neveltetésemnek köszönhetően biztos, hogy nem fogom verni sem a gyermekeimet, sem pedig a feleségemet.
Nincs szükségem arra, hogy állandóan azt demonstráljam: „férfi vagyok, erős vagyok, hatalmas vagyok”.
Én jól érzem magam a bőrömben! Emancipált férfi vagyok!
Attól viszont rosszul érezném magam, ha a társam, és általában a nők szerepkörét ismét korlátoznák.
Rosszul érezném magamat, ha a párom, a nőbarátaim lehetőségei az önmegvalósításra csökkennének.
Rosszul érezném magam, ha kívülről erőltetnének rájuk egy identitást.
Felháborít, ha a női szerepeket, önmagukkal elégedetlen férfiak és nők ismét korlátozni akarják, mert ezzel a férfiszerepeket is korlátozzák. Ha a nőt háztartásbeli szülőcsatornává degradálják, akkor a férfi is agy és érzelmek nélküli tenyészbikává válik. És akkor megalkotnak egy két csoport szembenállásán alapuló, hierarchikus, patriarchális, középkori társadalmat.
Tényleg ezt akarjuk?!
Felejtsük már el, hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról! Felejtsük már el, hogy a férfi a teremtés koronája!
A Fidesz-KDNP tudományos kutatásait nem publikálta semmiféle tudományos szaklapban. Nem is fogja, hiszen nem volt ilyen kutatás! Dr. Varga István és társai felháborító baromságokat beszéltek a családon belüli erőszakkal kapcsolatban!
Követeljük a törvényjavaslat újratárgyalását, napközben, hogy a képviselők jelen legyenek, és ne aludjanak, követeljük szakértői anyagok felhasználását! Követeljük, hogy ez a nagyon speciális, rejtőzködő típusú erőszak legyen speciális és önálló tényállás a magyar büntetőtörvénykönyvben!
Itt állok a színpadon és olyasmit követelek, ami meg fog valósulni. Hiszen több mint három nappal, azaz több, mint 72 órával a botrány után a Fideszes képviselő hölgyek és a képviselő-feleségek állítólag rájöttek, hogy minden tekintetben védhetetlen az, ami az éjszaka leple alatt történt. És hirtelen törvényt akarnak, külön tényállást; hirtelen fontos lett, idézem, hogy „százezer nő odaáll az ügy mellé”.
Nagyon kérjük a Fideszt, ne szórakozzon velünk tovább!
Ha ez csak most jut eszükbe, akkor nem gondolják komolyan: csak védik magukat! Az a több, mint százezer aláírás, nőké és férfiaké, akkor is ott volt, amikor éjszakára tűzték „napirendre” a népi kezdeményezés megtárgyalását! Az a százezernél is több aláírás akkor is ott volt, amikor az a néhány kósza Fideszes és KDNP-s képviselő, aki jelen volt az ülésteremben megosztotta velünk mélyen nő- és emberellenes felfogását.
Hol voltak akkor a Fideszes képviselőnők?!
Mivel gyanús ez a hirtelen pálfordulás, tovább követelünk: követeljük, hogy az emberek maguk dönthessék el, milyen kapcsolatban, hány gyerekkel akarnak élni! Követeljük, hogy a parlament olyan törvényeket hozzon, amelyek valóban segítik a nőket abban, hogy ha akarnak, gyereket is nevelhessenek és szeretett hivatásukat is végezhessék!
Amit nem követelek, de határozottan kijelentek: a mindenkori kormányoknak nem lehet beleszólása a magánéletünk legfontosabb döntéseibe!
Nincs joguk még gondolatban sem kotorászni a férfiak ágyéka, a nők méhe környékén, de kötelességük olyan törvényeket alkotni, amelyek megvédik a családokat!
A parlamenti „vita” során állítólag egy fideszes férfi képviselő bekiabált, hogy „De hát kihalunk… én nem tudok szülni!” Igen, a dinoszauruszok kihalnak. Ez az ő sorsuk. Túl kicsi az agyuk vagy túl messze van a testük többi részétől.
Várjuk, hogy a dinoszauruszok után a nőgyűlölet is kihaljon!

Köszönöm!


Langer Ármin (Szim Salom) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 17. hétfő, 21:47Írta: Langer Ármin2012. szeptember 17. hétfő, 15:57

Sziasztok lázadótársak!

Langer Ármin vagyok, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség vezetőségi tagja – férfi, és feminista. Balomon Dóra, közösségünk egyik pillére, aki rávette zsinagógánkat, hogy nevünkkel támogassuk a mai megmozdulást. Hogy mégis miért én beszélek? Dóra egy olyan cégnél dolgozik, ahol főnökei nem tanácsolták neki a mai rendezvényen való fölszólalást. (És csak emiatt nem közlünk róla fotót – a szerk. megj.) Nyugi, nem fogok olyat mondani, amivel ő ne értene egyet.

Szokás a hímsovinizmust a zsidó-keresztény kultúrkör alapjára, a Bibliára visszavezetni: nem teljesen alaptalanul… Sokunkban él a kép a zsinagógáról, ahol a nőket függöny választja el a férfiaktól, ahol nők nem olvashatnak a Tórából stb. – és valószínűleg többen hallottátok már azt a hagyományos áldást, amit rengeteg zsidó férfi évezredek óta minden reggel elrebeg: „Áldott vagy, Örökkévaló, Istenünk, a Világ Kormányzója, aki nem nőnek teremtett.” Fölmerülhet a kérdés, hogy akkor egy zsidó hitközség mégis mit keres ezen a tüntetésen?

Ekkor jövünk a képbe, mi, progresszív és maszorti zsidók, akik a világ vallásos zsidóságának többségét, 60%-át alkotjuk. Mi merjük például az előbbi frázis helyett a következőt mondani: „Áldott vagy, Örökkévaló, Istenünk, a Világ Kormányzója, aki saját képére teremtett.”

Magyarországon három ilyen egaliter hitközség létezik: a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség, a Dor Hadas Közösség és mi, a Szim Salom. Megjegyzem, az Orbán-kormány egyháztörvénye a létező zsidó közösségek közül csak ezt a hármat nem ismeri el egyháznak. Talán, mert mi vesszük a bátorságot csavarni egyet a hagyományon, ha az sérti a vallás mélyebb, etikai tanításait? A leghatározottabban valljuk, hogy a zsidó rituális élet összes területét meg lehet és meg kell nyitni a nők előtt – nálunk a rabbi és kántori pálya is nyitott mindenki számára; közösségünk rabbija, Kelemen Katalin az első, és máig egyedüli női rabbi e országban.

Nem véletlen, hogy ma itt vagyunk köztetek. Ahogy júliusban melegbarát istentiszteletet szerveztünk a Budapest Pride keretében, küzdve az LMBT emberek valláson belüli egyenjogúsítása mellett, úgy szólalunk most föl a női emancipációért. A vallás mindannyiunké: nem a hímsoviniszta-heteronormatív társadalom monopóliuma! S ne feledjétek: ezt nem csak mi ketten hisszük, több millió progresszív és maszorti zsidó szellemiségét hoztuk ma el közétek.

Varga István képviselő úrnak hadd üzenjek egy talmudi idézettel: „Vigyázz, nehogy megríkass egy nőt, mert az Örökkévaló számolja a könnyeit.”

Nektek, lázadótársaink, pedig a következő sort hoztuk, a 106. zsoltárból:

אַשְׁרֵי, שֹׁמְרֵי מִשְׁפָּט; עֹשֵׂה צְדָקָה בְכָל-עֵת.

„Boldogok, akik őrzik a jogot, akik az igazságosságot képviselik minden időben.”

A zsidó naptárban ma este jön el az újév, a ros hásáná; az új, 5773. esztendő itt van pár órára. A hagyomány szerint ezen a napon három könyv áll nyitva az Örökkévaló előtt, a jó, a közepes és a rossz embereké: ezért kívánjuk ros hásánákor azt, hogy „legyetek beírva a jók könyvébe”.

Kívánom ezt mindannyiótoknak – bár van egy olyan érzésem, hogy ti, a jog őrzői, akik ma eljöttetek erre a tüntetésre, már be vagytok oda írva…

Köszönjük, hogy az igazságosságot képviselitek. Sáná tová, jó évet! Sziasztok!


Kuszing Gábor (Patent Egyesület) beszél

Jó napot kívánok. Kuszing Gábor vagyok, a Patent Egyesülettől, amely a nők elleni erőszak és diszkrimináció ellen küzd, és a Stop-Férfierőszak Projektnek is tagja vagyok, amely olyan férfiakat kíván megszólítani, akik saját életükben, illetve társadalmi szinten tenni kívának a nők elleni erőszak ellen. Ma arról szeretnék beszélni, hogy a családon belüli erőszak miért nem csak a nők ügye, és hogy ez az erőszakfajta hogyan kapcsolódik a nők elleni erőszak és diszkrimináció más formáihoz.

Varga elhíresült kijelentése pontosan nevezi meg azt a két lehetséges utat, amely az állam, a társadalom és a családok előtt áll. Vagy hűbérbirtokként tekintünk a nőkre, akiknek az a dolga, hogy megfeleljenek férjük-uruk akaratának, vagy az emancipációt tekintjük a követendő útnak, vagyis a nők és férfiak egyenlőségét, amelyhez az vezet el, ha mi férfiak, lemondunk arról a jelenleg még születési előjogunkról, hogy megmondjuk nőknek, hogy mit tehetnek és mit nem.

A férfiuralom áthatja a társadalom minden szintjét: a családon belüli erőszak elkövetőinek minden statisztika szerint 95%-a férfi, nem csoda hát, hogy a házimunkával és a gyerekneveléssel együtt a nők átlagosan 5 órával dolgoznak többet naponta, mint a férfiak. Az országgyűlési képviselők 92% férfi, vagyis férfiak döntik el, hogy milyen időpontig és milyen körülmények között dönthet egy nő terhességmegszakítás mellett, és mikortól kell terhességre kényszeríteni, mint ahogy férfi igazságügyi orvosszakértők szakvéleménye alapján egy férfi bíró döntötte el, hogy Geréb Ágnesnek börtönben a helye, és férfiak döntötték el, hogy olyan feltételekhez kötik az otthonszülést, hogy egyetlen nő se választhassa azt. Nem sorolom tovább.

A demokrácia, a modern állam és a gazdasági és társadalmi felemelkedés elképzelhetetlen minden társadalmi csoport, így a nők egyenlősége nélkül. Nem egyenlő az a társadalmi csoport, amelyet megfélemlítenek, így az egyenlőség elképzelhetetlen a nők biztonságának szavatolása, a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépés nélkül.

Megjegyzem: ne legyenek kétségeink, a Fidesz nem jött rá hirtelen, hogy ja tényleg, igaza van Halász Pálmának, hanem látják, hogy mennyien vagytok, akik támogatjátok ezt az ügyet. Szóval lesz még mit kiharcolni, hogy tényleg a nemzetközi jó gyakorlatnak megfelelő törvény szülessen.

Ne legyenek illúzióink a tekintetben sem, hogy jobboldali, vagy nemzeti betegség a nőgyűlölet. Az MSZP-s Bárándi a lényeget tekintve egyetértett Vargával, vagyis abban, hogy nem kell önálló tényállás. És az MSZP-nek múlhatatlan érdemei vannak a tekintetben, hogy az előző kormányzati ciklusok alatt elkaszáljanak hasonló javaslatokat.

 

Ezért minden politikai erőhöz, illetve azok főleg férfi vezetőihöz szólok: ha tényleg érdeklik őket a demokratikus értékek – vagy csak szeretnék bezsebelni a nők szavazatait –, idővel elkerülhetetlenné fog válni, hogy ki ne dolgozzanak egy olyan intézkedéscsomagot, amely biztosítja a nők biztonságát és gyenjogúságát a családi, társadalmi, gazdasági és politikai élet minden területén. Ez a demokratikus minimum.


Az erőszak elítélése nem “férfigyűlölet”
- Antoni Rita
(Nőkért Hu) beszéde

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 17. hétfő, 21:48Írta: Antoni Rita2012. szeptember 16. vasárnap, 22:50

Kedves egybegyűltek, nők, férfiak, kedves polgártársak!

Szép számmal összegyűltünk ma, de a családon belüli erőszak elleni küzdelem Magyarországon nem most, nem ezzel a tüntetéssel kezdődött. A témával foglalkozó szakemberek, civil és nonprofit szakmai szervezetek másfél évtizede követelik, hogy az állam vállaljon felelősséget az áldozatokért. Vagyis ma már lassan nagykorúvá érik az a gyermek, aki a mozgalmaink alakulásakor született. És az őt környező világ még mindig erőszakos. Azóta várjuk, hogy az állam tegyen hathatós lépéseket a megelőzés, a bűnözők megfékezése és az áldozatok támogatása érdekében. Az állam – több egymást követő kormány – ezt a követelésünket másfél évtizede figyelmen kívül hagyja.

2012-ben, az új Btk.-ban sem kodifikálták a családon belüli erőszak törvényi tényállását, ez sem rendelkezik a nők és gyermekek tömegeit sújtó bűncselekmény-csoportról.

Ez év tavaszán azonban Halász Pálma kezdeményezésére összegyűlt annyi érvényes aláírás, amelynek birtokában ha szabályozni nem is, de tárgyalni kötelező volt a javaslatot. Azért, hogy legyen a magyar jogban önálló törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak. A magyar parlament néhány nappal ezelőtt össze is ült megvitatni több mint 100 ezer állampolgár – családok, nők, férfiak – egybehangzó igényét, ám ezt a kötelező feladatot éjfél utánra időzítette, ezzel kifejezve, mennyire tartja fontosnak a magyar nők megbecsülését –amihez a hölgyezés és a liftben előreengedés igen kevés.
Hölgyeké az elsőbbség, nőké a jog!

A tárgyalás során ráadásul rögtön olyan szavak kezdtek röpködni, mint „emancipáció”, „önmegvalósítás”, „karrierépítés”, és ezek kapcsán megjelent a „férfigyűlölet” gyanúja, paranoid víziója is.

Ez több kérdést felvet: például, a bántalmazásmentes életre való igény miért lesz rögtön alapvető emberi jog helyett radikális feminista követelés? Az erőszak ellenzése miért lesz rögtön látens férfigyűlölet? Feminista vagyok, mégis azt mondom: ugye nem feltétlenül kell baloldalinak, feministának, vagy nőnek lenni ahhoz, hogy valaki a családon belüli erőszakot elítélje? Ugye szükséges, hogy ellene hathatós intézkedést várjon el az államtól?

Nem az erőszak elítélése a férfigyűlölet, hanem az erőszakot művelni, tűrni, annak áldozatát hibáztatni, kérdőre vonni a nőgyűlölet!

A kabaréba hajló tárgyalás szakmai megfontolások helyett további tévutakra siklott: politikusaink részéről a képbe jött egy olyan megközelítés is, hogy mielőtt érdemi lépések szintjén megvédenek minket, magyar nőket, először mi, magyar nők is tegyünk le valamit az asztalra – pontosabban a szülőágyra, ahol állítólag nélkülözhetetlenebbek vagyunk, mint a munkahelyünkön (már akinek még van munkahelye).

Igen, félreérthetetlenül elhangzott, hogy a magyar nők előbb szüljenek (még a normatív gyereklétszám is megállapításra került), és majd utána esetleg megkapják az alapvető emberi jogaikat. Ezzel szemben nem csak azt tudjuk ellenvetésként felhozni, hogy számtalan nő vállalna szívesen gyermeket, illetve több gyermeket, és ehhez a kormány részéről kioktatás és ideológiai sulykolás helyett inkább a megfelelő életszínvonal megteremtésére lenne szükségük; hanem azt is, hogy a gyerekszám és a családon belüli erőszak valószínűségének aránya a parlamentben elhangzottakhoz képest éppen fordított: a többgyermekes nő még inkább ki van szolgáltatva a bántalmazónak, mint a gyermektelen.

Semmiféle utólagos elhatárolódás nem teszi meg nem történtté a tényt, hogy politikusaink a hozzáértés ily mértékű hiányával nyúltak a témához.

A kormány viselkedése a nőkkel szemben eddig meglehetősen hasonlított a bántalmazás forgatókönyvére!

A bántalmazó először a partnert alacsonyabb rendűnek tekinti, a problémát bagatellizálja, aztán követeléseket támaszt, hibáztatja az áldozatot, és amikor az áldozat kezd öntudatára ébredni és fellázad, hirtelen pálfordulás: bocsánatkérés, visszakozás, majd fogadkozás és a változás ígérete következik be.

A kormány eddig ugyanezt a forgatókönyvet követte!
Alacsonyabb rendűnek tekintette a nőket, a velük szembeni erőszak problémáját elbagatellizálta, majd követeléseket támasztott, áldozatokat hibáztatott, és amikor a nők öntudatra ébredtek és fellázadtak, hirtelen elhatárolódott, visszakozott, bocsánatot kért, változást ígért.

Reméljük, hogy a forgatókönyv nem a szokásos módon fejeződik be, azaz újabb bántalmazással, és az iménti fázisok ciklikus ismétlődésével, hanem valódi változással. Ez most egy páratlan lehetőség a kormánynak!

A szakszerű, hatékony törvény megalkotása érdekében a civil szervezetekkel való együttműködést, a NANE, a PATENT és a Stop! Férfierőszak bevonását, azok hozzáértő, a témával évek, évtizedek óta foglalkozó szakembereinek egyenrangú tárgyalófélként való bevonását követeljük.

Ezért vagyunk ma itt. Magyar állampolgárokról, mégpedig százezrekről van szó, akiknek életét (és szeretteik, barátaik, munka és iskolatársaik életét) teszi lehetetlenné, tragédiává a mindennapos erőszak, amitől nem véd megfelelően a jog, nem segítenek hatékonyan a szociális szolgáltatások. Bonyolult, sokakat személyesen érintő probléma ez, mégis, kevesen ismerik fel, milyen fontos lenne magukénak érezni, foglalkozni vele. Ezzel magyarázható, hogy a nők elleni tömeges erőszak jelenségével eddig jobbára csak kis létszámú emberi jogvédő csoportok foglalkoztak.

Szerencsénkre a hétfői családias parlamenti vita résztvevői dilettáns szónoklataikkal és hímsoviniszta kiszólásaikkal voltak szívesek olyan hangulatot teremteni, hogy a női jogok iránt érzékeny polgároknál jóval szélesebb kört tudunk a felhívásunkkal elérni. Tulajdonképpen köszönet illeti őket ezért, hogy az empátia és a hozzáértés teljes hiányával nyúltak egy olyan kérdéshez, mely nem kevesebb, mint 5 millió nőt érint, akik Magyarországon 1945 óta a szavazótábor felét alkotják. Ha a nők összefognak, politikai erővé válnak. Most itt vagyunk, és a megszülető törvény megalkotásába követeljük a civil szervezetek bevonását!

Ne húzzátok ki a gyufát, fiúk!

 

Comments are closed.